Római katolikus templom és plébánia

Katolikus templom

Dadon az első templom már 1333-ban állt, akkor a fehérvári esperességhez tartozott. Valószínűleg többször átépítették, de pontos adataink csak 1640 utánról vannak. 1643-ban a teljesen elnéptelenedett faluba gróf Csáky László, a gesztesi vár ura református jobbágyokat hozott, és a használaton kívüli katolikus templomot is nekik adta. Nagy veszteséget jelentett az 1718-as tűzvész, amikor „a község tőbül leégett”. A tűz során az épületek, a templom, vele együtt a község „jegyzőkönyvei és irományai” is elpusztultak. A lakosok templomukat 1735-ben hozták helyre. A viszontagságok után a falu újraéledése 1747-48-ban kezdődött.
Gróf Eszterházy József katolikusokat telepített a faluba és az akkor érvényes "cuius regio, eius religio" (akié a föld, azé a vallás) elv alapján a templomot is átadta a katolikus híveknek.
Anyakönyveit 1753-tól őrzik és vezetik.
1771-ben a katolikus templom állaga annyira megromlott: „est in statu ruina minante” – az összeomlás fenyegette.
A mai, késő barokk stílusú templomot a 18. sz. végén emelték, Fellner Jakab tervei alapján.
1779-ben kezdték építeni, de csak a művész halála után, 1784-ben fejezték be.
Szabadon álló, egyhajós, egyenes szentélyzáródású, K-i homlokzati tornyos templom, a szentély felett kontyolt nyeregtetővel, a szentély DK-i oldalához épült sekrestyével. Hegyes gúlasisakkal fedett tornya a homlokzat előtt áll, melyet copf vázák díszítenek.
Homlokzatának alsó szintjén saroklizénák közt szegmensíves kőkeretes bejárati kapu, felette keretezett táblás díszű könyöklőpárkányos kórusablak, az osztópárkány fölött az 5 felső szint négy oldalán kosáríves táblás díszű keretezett harangablakok, törtvonalú óraíves párkányzata fölött nyolcszögletes toronysisak emelkedik.
A torony két oldala mögött a homlokzat sarkai konkáv ívekkel kapcsolódnak a hajó oldalfalaihoz, a tagolt ereszpárkány fölött ugyancsak íves oromfalak kötik össze az toronytesttel, a sarkokon copf kővázák.
A hajó jobb oldalán 3, a balon 2, az ablakok párkányvonaláig felnyúló kőből épített támpillér, közöttük a tornyokon lévőkhöz hasonló keretezett ablakok, a szentélyszakasz bal oldalához félnyeregtetős sekrestyeépület kapcsolódik, oldalán két egyenes záródású ablakkal, elöl hasonló kőkeretes bejárattal és a hajóéhoz hasonló lizénás faltagolással.
Az épület sárgára festett, felületeit a hajótest és a hátralépő egyenesen záródó szentély sarkain kettős lizénák, az ablakok között szintén fehér lizénák tagolják, a homlokzaton lizénákkal körülfogott faltükrök.
Körülfutó kváderkő lábazat szegélyezi.
Templombelső: Az egyhajós belső teret csehboltozat fedi. A torony alatti előtérből a szögletes pillérekkel alátámasztott karzat a nyolcszög három oldalával záródóan lapos kosáríves árkádokkal nyílik a két szakaszos, csehsüvegboltozatokkal fedett templomtérbe, a metszett sarkú falpillérek és a boltozatok tükrökkel keretezettek.
A karzat középső szakaszán fogsorral díszített párkányzat alatt füzérdíszek, oldalszakaszain kis rozettás medillondíszek.
Félkörívben előreugró orgonakarzatát két pillér tartja. Orgonája 1908-ban készült a Rieger Orgonagyár-ban.

A templomot Szent István királyunk tiszteletére szentelték. A templom oltárai 1780 körül készülhettek. Copf főoltárának képe: Szent István felajánlja Magyarországot Máriának, a háttérben Pannonhalma képe látható.
A hajóban a jobb oldalon Nepomuki Szt. János, baloldalon a Madonna Immaculata láthatók még.